2010. január 1. 01:30
A lány nem tudta mit akar. Azt sem tudta hol van. Nem érdekelte mit csinál és meg kevésbé hogy miért. most egyszerűen csak élt. S ezt senki nem vehette el tőle. Az élete az övé volt.
A cigaretta és fű szaga teljesen be hálózta a tudatát, fogalma sem volt hogy keveredett az aprócska lakás legaprocskább szobájába. A súlyos nehezézségekkel rá ereszkedő háló úgy nyomta el agyának öszetetebb gondolatait mintha king-kong borsó szemeken lépkedne. Hátra dőlt hát és nem probálkozott tovább. az ég világon halvány lila fogalma sem volt mennyi ideig ült az ágyony a falnak simulva miközben a kezében tartot joint egyre csak fogyott. S mire a lejárt bérlet is leégett az aljába Lina már egy egészen új kalandba vágott bele.
Behunyt szemmel terült el földön. A ruhái szét szórva feküdtek körötte, de nem bánta , öt nem volt könnyű zavarba hozni. Kinyújtotta a nyelvét és várt, várt amíg a mellette térdelő srác -de lehet hogy lány volt, nem tudta nem is érdekelte- a nyelve hegyére helyezett két tablettát. Behúzta a nyelvét, arcán elégedett mosoly terült szét.A száját ugyan el árasztotta a keserű íz ahogy a tableták kezdtek szét olvadni a nyelvén, de nem bánta imádta ezt az érzést. Szertett repülni szeretett nem törődni semmivel szét terülni a földön fél meztelenül és tablettákat nyelni, jointot szívni. Mi az élet ha nem ez?
