Aya

Emlék, West-Balkán ártatlan halottainak… 16 01 2011 Otthon ülve, készülődve, sminkben várva. Így kezdődött 3 lány utolsó éjszakája. Elindulnak, jó buli lesz, az éjszaka csábít A fények, a zene, sok pasi csak titeket ámít. Nagy a tömeg, sok az ember ki most körülvesz Egyszer csak valaki egy kést elővesz. Rendőrök mondhatnak bármit mi tudjuk, Késelés volt, nem kell a kissebséget védő dumájuk. Előveszi a kést, s beléd szúrja, majd valaki másba. Nem védekezhetsz ellene te szegény kis árva. Dulakodás, kiabálás, sikolyok hallatszanak A tettesek már a kijárat felé haladnak. Az emberek csak néznek, nem értik mi történt, A barátok szivébe a gyilkos mártotta tőrét. Három lány, ki úgy ment el ; “reggel jövök anya” Ők azok, kik már soha nem térnek haza. Rendőrök jönnek, s velük a mentők. Bulizókat igazoltatják, hogy vajon kik is ők . Kiürül az épület, már lassan fél kettő, Sokan indulnak haza, s kiér pár helyszínelő. Rémület az arcokon, s szívük egyre jobban ver, Nem tudják mi történt, nekik senki nem felel. Elindulnak haza, másnap tán kiderül a talány, Most csak azt látják, hullazsákban fekszik 3 lány. Három fekete zsák, kiterítve az utcán, Bulizni jöttek, mégsem mennek sehová ezután. Ezen az éjjelen, ártatlanul meghalt három lány…